a BVSC világbajnok birkózója, Kiss Balázs az olimpiai kvalifikációról ugyan lemaradt, de a jövő héten rajtoló Európa-bajnokság mezőnyében ott lesz. A sportoló a Prémium Médiának beszélt a felkészülésről és céljairól.

„Még nem tudom, mit hoz a jövő, nagy valószínűséggel egyike az utolsó versenyeimnek, de soha ne mondd, hogy soha – reagált Kiss Balázs a kérdésre, valóban a varsói Európa-bajnokság lesz-e az utolsó nagy világeseménye aktív sportolóként. – Pont néztem a sportolói oldalamat, ahol azt írtuk, kövessék a felkészülésemet a valószínűleg utolsó nagy világversenyemre, a 2016-os riói olimpiára. Már akkor sem voltam fiatal, és sokan mondták, eljött a befejezés ideje, de szerencsére nem tettem, és addig nem látott sikersorozat következett. Így még most sem tudom kijelenteni, hogy ez lenne a vége. Egyelőre nem is foglalkoztat, igyekszem úgy készülni az Eb-re, ahogy minden korábbi világversenyemre: a maximumot akarom nyújtani, kihozni a lehető legtöbbet a lehetőségből.”

A BVSC világbajnoka immár 29 éve koptatja a birkózó szőnyeget, és már tavaly is úgy készült, befejezi karrierjét – azonban a koronavírus-járvány azt a forgatókönyvet átírta.

„Tudni kell, ha normál időben megtartják az olimpiát, akkor már nem lennék itt, hiszen úgy terveztem, hogy a játékokat követően szögre akasztom a birkózócipőt. Tavaly márciusban azonban minden felborult, emlékszem a kvalifikációs versenyekre készültünk, amikor jött a lezárás. Óriási dilemma volt a halasztás, mert többeknek ígéretet tettem, hogy 2020-ban befejezem, akkor 37 éves voltam, és már azzal is kifejezetten idősnek számítottam, de együtt arra jutottunk, hogy még nem engedem el az olimpia esélyét” – idézte fel az azóta már a 38. életévét is betöltő birkózó.

Az olimpiai kvalifikáció végül nem jött össze: az tokiói játékokat megelőző utolsó hazai versenyen – nagy csatában – a tőle 17 évvel fiatalabb Szőke Alex mögött végzett, így lecsúszott a májusi, szófiai világkvalifikációs versenyről. Mint mondja, ezzel együtt sem bánja, hogy a folytatást választotta.

„Úgy érzem, nem volt veszíteni valóm. Alex akár a fiam is lehetne, nagyon ritka, normál esetben majdhogynem elő sem fordulhat, hogy ekkora korkülönbséggel birkózzon egymás ellen két versenyző. A lebonyolítás, a rövid pihenőidők pedig nem épp nekem kedveztek. Ezzel együtt sokan gratuláltak a teljesítményemhez, olyanok is, akikről tudom, nem épp én vagyok a szívük csücske.”

„Nem úgy élem meg a helyzetet, hogy lemaradtam egy olimpiáról, sokkal inkább úgy, hogy lehetőséget kaptam, hogy a 39. életévemben járva egy nagy világeseményen, az Európa-bajnoki mezőnyben bizonyítsak” – tette hozzá.

S hogy milyen célokkal utazik Varsóba?

„Fiatalon mindig az eredménycélokat tűztem magam elé: hogy nyolc között legyek, négy között legyek, döntőt birkózhassak, de ez az évek során megváltozott. Nem a helyezés foglalkoztat, hanem a teljesítmény. Ha jól teljesítek, ha kihozom magamból a maximumot, az úgyis magával vonzza a jó eredményt. Egy valamit nem akarok, úgy lejönni a szőnyegről, hogy azt érzem, egy csepp erőm is maradt. Nincs annál rosszabb érzés, mint amikor tudod, győzhettél volna, de hibáztál. Ha az ember meghal a szőnyegen, szinte mindegy is az eredmény, ha mindent kiadok magamból és kikapok, rendben van, van az úgy, hogy az ellenfél egyszerűen jobb, erősebb. Azt nem akarom érezni egy pillanatig sem, hogy tehettem volna többet is” – mondta a Prémium Médiának a világbajnok, kétszeres vb- és háromszoros Eb-bronzérmes sportoló.